Grafológiai sorozatunk mai részében a magyar ábécé kisbetűinek szimbolikus grafológiai üzeneteiről fogunk beszélni.
Az „a” az egyik legteljesebb Én-kép betűnk. Megtudhatjuk belőle, hogy írója milyennek és mekkorának érzi magát, elsősorban a munka területén. Megmutatja az írót mint gyakorlati embert, elárulja a munkához való viszonyát. Egészséges személyiségű, jó közérzetű ember általában kerek, horpadásmentes "a" betűket ír. A szűk, összenyomott "a" betű a szorongatottság, a szorongás jele.
A „b” a szerzés, a bekebelezés, a birtoklás betűje. Következtethetünk belőle írójának az anyagi javakhoz való viszonyára, a megszerzés módjára, néha még táplálkozással kapcsolatos szokásaira is.
A „c” a család betűje, egyben félovál is, tehát az Én-kép fele. Humorérzékre utaló jelet is találhatunk benne, amennyiben írója megduplázza a betű ívének felső részét.
A „d” a család, valamint a szellemi kihívások betűje. A családon belül az apa-anya viszonyába nyújt bepillantást. Megmutatja, hogy írója kedveli-e a szellemi kihívásokat, rendelkezik-e ezen a területen az átlagosnál több szellemi élménnyel.
Az „e” szellemi önértékelésünk betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi értékeivel, nem becsüli-e túl, vagy éppen alul önmagát ezen a területen. A nárcizmusra utaló jeleket is ebben a betűben találhatjuk meg.
Az „f” az érzelmek betűje, amely mindkét nemnél a férfiszerepet jelzi. A férfiaknál a férfiasságot, a nőknél az ehhez való viszonyt mutatja.
A „g” a szexualitás betűje. Megmutatja írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét. Azt mondják, minél kisebb hurkot rajzolunk ebben a betűben, annál kisebb az igényünk ezen a területen, bár e betű jelentése rendkívül összetett.
A „gy” a párkapcsolat vizsgálati helye, ahol a "g" az író személy maga; az "y" pedig a párja, partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minőségét.
A „h” betű a házat, az otthont, a családi tűzhelyet, a tűzhely körül ülőket szimbolizálja.
Az „i” a legteljesebb Én, az író személy "érték mértéke", azaz a személy önértékelését mutatja meg.
A „j” az író anyagi javakhoz való hozzáállását jelzi, valamint megmutatja, hogy az illető mennyire tudja megvalósítani vágyait.
A „k” a munka, a kreativitás, és a kivitelezés betűje. Megmutatja, hogy írója a munkavégzés terén a tervező, vagy inkább a kivitelező típushoz tartozik-e.
Továbbá tisztelettel ajánljuk Gonda Ágnes és Vékony Györgyi publikációit.
Forrás: Internet
