A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül (ritkán) előfordul az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal a fonalas kötéssel fogunk foglalkozni.
A fonalas kötés
A fonalas kötés esetében a papíron hullámvonalat formáló vonalakat látunk, amelynek függőleges kiterjedése igen kicsiny, alacsony amplitúdójú. Szélsőséges esetben vízszintes vonallá is modulálódhat. Dinamikáját tekintve ez a ductusforma írható le a legkevesebb energia-befektetéssel.
A tiszta fonalas írás olvashatatlanságáról könnyen felismerhető. Aki így ír, gyorsan, rugalmasan gondolkodik, több dologgal is képes egyszerre foglalkozni és sok minden érdekli. Lételeme a változatosság, de kapkodó, felületes, türelmetlen, nyugtalan és bizonytalan lehet. Általában jól alkalmazkodik, diplomáciai érzéke magas fokú. Együttérző és segítőkész ember, ám könnyen befolyásolhatják mások. Érzékeny, sebezhető lélekre is utalhat, aki nehezen viseli a kritikát. A határozott állásfoglalást és az akadályokat többnyire kerüli, jobban szeret lavírozni. Gyenge a szabálytudata, s nem a kitartásáról híres. Legtöbbször kiszámíthatatlan, mert mindig a pillanatnyi lelkiállapota alapján cselekszik. Intuitív és alkalmazkodó, képes több dologgal is foglalkozni egyszerre. Empátiája miatt könnyen rá tud hangolódni másokra, átérzi mások problémáit, segítőkész, együtt érző.
Tiszta fonalas írással ritkán találkozhatunk, ezek többsége neurotikus, hisztérikus, vagy alkoholista személyekre utal.
