A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül létezik az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal az árkádos kötéssel fogunk foglalkozni.
Az árkádos kötés
A magyar normaírás az árkádos formára épül. Az árkád tulajdonképpen egy fordított girland: a vonal alakja ívelt, az ív indulási és érkezési pontja az alsó zónahatáron van. A zömmel így író ember szabálykövető, hagyománytisztelő egyén. Zárkózott, nehezen megközelíthető, megfontolt, óvatos, bizalmatlan, introvertált, ugyanakkor stabil, határozott, az érzelmek kevésbé befolyásolják és jól bírja a megpróbáltatásokat. A külsőségek fontosak a számára, ami interperszonális kapcsolataiban is megfigyelhető.
Ha csak a szó elején látunk árkádot, a vége girland az arra utalhat, hogy a duktor alapvetően közvetlen, nyitott, de tudatosan moderálja magát.
A szűk árkáddal író ember precíz, pontos, kötelességtudó, ugyanakkor elzárkózó, szorongó, bizalmatlan, s nem kizárt, hogy leplez valamit.
A szókezdő árkád esetében a kezdővonal íve árkáddá modulálódik. Az így író személy kezdetben távolságtartó és csak később oldódik fel. Más értelmezés szerint a kezdőárkád írója hatáskeltésre törekszik.
A záró árkádnál a befejező vonal íve alakul át árkáddá. Kerüli a másokkal való őszinte érintkezést, nem akarja kinyilvánítani véleményét. Zárkózott, nehezebben barátkozó, sőt gyanakvó is lehet. Jól terhelhető fizikailag és pszichikailag egyaránt.
