Grafológia

Az „l” az ismeretek, a tudás betûje, amely szellemiségünket, ismereteinket jelöli. Megmutatja, hogy van-e igényünk az ismeretek megszerzésére, és van-e élményünk a szellemi szféra területén. Jelzi ismereteink szélességét, mélységét, biztonságát. Pedagógus betûnek is nevezik, mert jelzéseket ad arról, hogy írója képes-e tudását másoknak átadni. Utal arra is, hogy a megszerzett tudást a személy hogyan tudja a hétköznapokban alkalmazni, kamatoztatni.

Az „ly” a szellemi harmónia betûje. A gy–hez hasonlóan az ly is társas kapcsolatra utaló kettős betû. Ez utóbbi azonban a partnerek szellemi kapcsolatát jelzi. Az „l” mindig az író személyt, az „y” a partnert szimbolizálja. A szülők kapcsolatának betűje, illetve a duktor animus-anima kapcsolata is.

Az „m” és az „n” a társasági kapcsolatok, a szociabilitás betûi. Abból, hogy írója árkádosan, vagy füzéresen írja, következtethetünk a közösség felé való nyitottságára, vagy az ettõl való elzárkózására. A három törzsvonal az én-te-õk viszony szimbóluma. A törzsvonalak egymástól való távolsága egyenesen arányos azzal a távolsággal, - vagy közelséggel -melyet partnerünk, illetve a közösség iránt érzünk.

Az „o” az „a” mellett a második Én-kép betûnk. A teljességet, a mások számára érzékelhetõ Én-t jelképezi. Az önértékelés betûje, melyben a jó közérzet is tükrözõdik. Harmónia-érzés esetén telt, pszichés sérülések elõfordulásakor viszont formátlan, törött, horpadt vagy szöges lehet.

A „p” a nõiesség betûje. Férfiaknál az ehhez való viszonyt, nõknél saját nemük elfogadását jelzi.

Az „r” a karrier, az egyensúly, a siker betûje. Megmutatja írójának karrier utáni vágyát, esetleg ennek hiányát.

Az „s” a szerzés betûje, mely  az anyagi javak megszerzése terén kialakított szokásait árulja el író személynek.

Az „sz” a munkatársi kapcsolat betûje. Az író (s) munkatársához (z) fûzõdõ munkakapcsolatára enged következtetni. Megmutatja, hogy hatékonyan tudnak-e egymással dolgozni, vagy mindketten a saját útjukat járják. Utal arra is, hogy kapcsolatukban melyikük a domináns fél.

A „t” betû áthúzása a vezetést, a vezetettséget, a dominanciaigényt, az akaraterõt szimbolizálja.

A „z” a harmónia betûje. Megmutatja írójának harmónia utáni igényét, valamint azt, hogy képes-e ezt megteremteni önmaga és a külvilág között.

Grafológiai sorozatunk mai részében a magyar ábécé kisbetűinek szimbolikus grafológiai üzeneteiről fogunk beszélni.

Az „a” az egyik legteljesebb Én-kép betűnk. Megtudhatjuk belőle, hogy írója milyennek és mekkorának érzi magát, elsősorban a munka területén. Megmutatja az írót mint gyakorlati embert, elárulja a munkához való viszonyát. Egészséges személyiségű, jó közérzetű ember általában kerek, horpadásmentes "a" betűket ír. A szűk, összenyomott "a" betű a szorongatottság, a szorongás jele.

A „b” a szerzés, a bekebelezés, a birtoklás betűje. Következtethetünk belőle írójának az anyagi javakhoz való viszonyára, a megszerzés módjára, néha még  táplálkozással kapcsolatos szokásaira is.

A „c” a család betűje, egyben félovál is, tehát az Én-kép fele. Humorérzékre utaló jelet is találhatunk benne, amennyiben írója megduplázza a betű ívének felső részét.

A „d” a család, valamint a szellemi kihívások betűje. A családon belül az apa-anya viszonyába nyújt bepillantást. Megmutatja, hogy írója kedveli-e a szellemi kihívásokat, rendelkezik-e ezen a területen az átlagosnál több szellemi élménnyel.

Az „e” szellemi önértékelésünk betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi értékeivel, nem becsüli-e túl, vagy éppen alul önmagát ezen a területen. A nárcizmusra utaló jeleket is ebben a betűben találhatjuk meg.

Az „f” az érzelmek betűje, amely mindkét nemnél a férfiszerepet jelzi. A férfiaknál a férfiasságot, a nőknél az ehhez való viszonyt mutatja.

A „g” a szexualitás betűje. Megmutatja írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét. Azt mondják, minél kisebb hurkot rajzolunk ebben a betűben, annál kisebb az igényünk ezen a területen, bár e betű jelentése rendkívül összetett.

A „gy” a párkapcsolat vizsgálati helye, ahol a "g" az író személy maga; az "y" pedig a párja, partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minőségét.

A „h” betű a házat, az otthont, a családi tűzhelyet, a tűzhely körül ülőket szimbolizálja.

Az „i” a legteljesebb Én, az író személy "érték mértéke", azaz a személy önértékelését mutatja meg.

A „j” az író anyagi javakhoz való hozzáállását jelzi, valamint megmutatja, hogy az illető mennyire tudja megvalósítani vágyait.

A „k” a munka, a kreativitás, és a kivitelezés betűje. Megmutatja, hogy írója a munkavégzés terén a tervező, vagy inkább a kivitelező típushoz tartozik-e.

Forrás

Grafoindex

Továbbá tisztelettel ajánljuk Gonda Ágnes és Vékony Györgyi publikációit.

Forrás: Internet

Az írás sebességének a megállapításához nem kell látnunk az írás folyamatát, utólag is kikövetkeztethető, ki milyen tempóban ír. A grafológia megkülönbözteti a tollvonási sebességet és a produktivitási sebességet, ezek segítségével méginkább árnyalható az író személyről alkotott kép. A sebességek összevetése utal a lényeglátásra, a gondolkodásra, a folyamatlogikára, a gesztikulációra és a feladatvégzés hatékonyságára.

Önmagában a gyors írás utalhat tettvágyra, dinamikára, lendületre. Aki sebesen forgatja a tollat, valószínűleg nehezen viseli a monotóniát, eleven, élénk személyiség, aki hajlamos lehet a türelmetlenségre is. A gyors írásból következtethetünk lobbanékonyságra is, ugyanakkor gyors felfogókészségre, kombinativitásra is.

Ha a duktor lassan ír, róla azt feltételezhetjük, hogy megfontolt, higgadt, nyugodt, óvatos személy. Elmélyülésre való hajlam, alaposság is állhat a háttérben. De egyéb jelek társaságában lehet, hogy kényelmes, esetleg passzív, közönyös emberrel van dolgunk.

Forrás

Grafoindex

Mielőtt elolvasnád a cikket, kérlek vegyél elő egy üres A/4-es lapot, írj rá 10-12 sort, legyen megszólítás benne és írd is alá, mintha egy fiktív levelet fogalmaznál. Ha ezzel kész vagy, tulajdonképpen produkáltál egy olyan írásmintát, amit  grafológiailag már jól lehet elemezni. Az elemzés sok figyelmet és nagy körültekintést igényel, de mai cikkünkben egy kis ízelítőt adunk abból, mit lát meg a grafológus az elsők közt a sok-sok grafojegy közül, amikor írást elemez. Ezt most te is kipróbálhatod magadon, ezúttal egy kitüntetett jegyen, a jobb margón keresztül.

Már általános iskolában sokszor elhangzik magyar órán, hogy többek közt margókat kell hagynunk a papíron ahhoz, hogy áttekinthető, esztétikus írást produkáljunk. Négy margónk van: fent, lent, bal és jobb oldalt. Mindegyik margó mást jelent a grafológiában, de a kitüntetett ezek között a jobb margó. A jobb margó a "legesendőbb" mind közül, mert ezt már befolyásolja a nyelv, a szavak hosszúsága, az elválasztás, az írásjelek... de mindenek előtt Te magad. A jobb margó a legkevésbé tudatos, erre figyel a legkevésbé az író személy, miközben ír. Lássuk, mit tudunk meg belőle.

A jobb margó a dinamikus, az élő, a mozgásban levő embert mutatja meg. Nagyon fontos - alappozitívum, hogy LEGYEN jobb margó, ez az első, amit megnézünk. Aki hagy jobb margót (ez kb. 2-3 cm nagyjából), az el tudja magát helyezni térben és időben. Aki nem hagy távolságot, tehát lapszélig, vagy szinte lapszélig kiírja a sorait, ott azt feltételezzük, hogy nem tudja, nem ismeri a saját lehetőségeit, korlátait, határait.

A jobb margót mindig a bal margóhoz viszonyítjuk, kb. 3 betűszélességnyi eltérést még normálnak tekintünk. A normál méretű jobb margó jelentései a realitásérzék, figyelemkoncentráció, józanság, kontrolláltság, jó kapcsolatteremtés, tudja a határokat, hogy mikor és meddig mehet el. Kiegyensúlyozottságot mutat a külvilághoz való viszonyában.

A kicsi jobb margó jelentése a nyitottság, extraverzió, aktivitás, esetleg túlzó közvetlenség igénye, bizalmaskodás, szervezési és tervezési problémák, idő- és anyagpazarlás.

A nagy jobb margó zárkózottságra, introverzióra utal, félelem a közösségtől, a jövőtől, esetleg bizalmatlanság, kudarckerülés.

A jobb margót még több szempont szerint is tudjuk vizsgálni, de bármely aspektusból is közelítjük meg, szem előtt kell tartanunk a grafológia alaptörvényét, miszerint "egy jel nem jel", tehát a többi jeggyel összefüggésben kell megállapításainkat kialakítani.

Forrás
 

Grafoindex

A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül (ritkán) előfordul az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal a fonalas kötéssel fogunk foglalkozni.

A fonalas kötés

A fonalas kötés esetében a papíron hullámvonalat formáló vonalakat látunk, amelynek függőleges kiterjedése igen kicsiny, alacsony amplitúdójú. Szélsőséges esetben vízszintes vonallá is modulálódhat. Dinamikáját tekintve ez a ductusforma írható le a legkevesebb energia-befektetéssel.

A tiszta fonalas írás olvashatatlanságáról könnyen felismerhető. Aki így ír, gyorsan, rugalmasan gondolkodik, több dologgal is képes egyszerre foglalkozni és sok minden érdekli. Lételeme a változatosság, de kapkodó, felületes, türelmetlen, nyugtalan és bizonytalan lehet. Általában jól alkalmazkodik, diplomáciai érzéke magas fokú. Együttérző és segítőkész ember, ám könnyen befolyásolhatják mások. Érzékeny, sebezhető lélekre is utalhat, aki nehezen viseli a kritikát. A határozott állásfoglalást és az akadályokat többnyire kerüli, jobban szeret lavírozni. Gyenge a szabálytudata, s nem a kitartásáról híres. Legtöbbször kiszámíthatatlan, mert mindig a pillanatnyi lelkiállapota alapján cselekszik. Intuitív és alkalmazkodó, képes több dologgal is foglalkozni egyszerre. Empátiája miatt könnyen rá tud hangolódni másokra, átérzi mások problémáit, segítőkész, együtt érző.

Tiszta fonalas írással ritkán találkozhatunk, ezek többsége neurotikus, hisztérikus, vagy alkoholista személyekre utal.

Forrás

Grafoindex

A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül létezik az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal a szöges kötéssel fogunk foglalkozni.

A szöges kötés

Szöges kötés esetén a vonal megtörik, képzése során az írómozgás lendülete megbicsaklik. A szögesen író ember energikus, erős akaratú, határozott. Elképzeléseihez makacsul ragaszkodik, nehéz meggyőzni. Elvárja, hogy környezete alkalmazkodjon hozzá. Nem futamodik meg a konfliktusoktól, sőt élvezi a harcot. Pozitívuma, hogy igen kitartó, feladatait megbízhatóan végzi el. Autonóm személyiség, aki maga alakítja életét. Szélsőséges esetben erőszakos, támadó, öntörvényű is lehet. A kompromisszumokat nem kedveli, és haragtartó is lehet. Társait nehezen engedi közel magához, nem barátkozó típus. Érzékeny, finom lelkű ember nem ír szöggel, ebben biztosak lehetünk, ráadásul minél hegyesebbek a szögek, annál erősebben jelentkeznek írójukban a negatív tulajdonságok. A túlzott szögesedés egoizmusra, könyörtelenségre, fanatizmusra, bizonyos esetekben brutalitásra is utalhat.

Itt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy "egy jel nem jel", tehát mielőtt diagnózist állítanánk fel valakiről, az írás egészét kell szemlélnünk, és megerősítő jeleket kell keresnünk állításaink mellé.

Forrás

Grafoindex

A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül létezik az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal az árkádos kötéssel fogunk foglalkozni.

Az árkádos kötés

A magyar normaírás az árkádos formára épül. Az árkád tulajdonképpen egy fordított girland: a vonal alakja ívelt, az ív indulási és érkezési pontja az alsó zónahatáron van. A zömmel így író ember szabálykövető, hagyománytisztelő egyén. Zárkózott, nehezen megközelíthető, megfontolt, óvatos, bizalmatlan, introvertált, ugyanakkor stabil, határozott, az érzelmek kevésbé befolyásolják és jól bírja a megpróbáltatásokat. A külsőségek fontosak a számára, ami interperszonális kapcsolataiban is megfigyelhető.

Ha csak a szó elején látunk árkádot, a vége girland az arra utalhat, hogy a duktor alapvetően közvetlen, nyitott, de tudatosan moderálja magát.

A szűk árkáddal író ember precíz, pontos, kötelességtudó, ugyanakkor elzárkózó, szorongó, bizalmatlan, s nem kizárt, hogy leplez valamit.

A szókezdő árkád esetében a kezdővonal íve árkáddá modulálódik. Az így író személy kezdetben távolságtartó és csak később oldódik fel. Más értelmezés szerint a kezdőárkád írója hatáskeltésre törekszik.

A záró árkádnál a befejező vonal íve alakul át árkáddá. Kerüli a másokkal való őszinte érintkezést, nem akarja kinyilvánítani véleményét. Zárkózott, nehezebben barátkozó, sőt gyanakvó is lehet. Jól terhelhető fizikailag és pszichikailag egyaránt.

Forrás

Grafoindex

A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül létezik az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal a girlandos kötővonalakkal fogunk foglalkozni.

A girlandos (füzéres) kötésmód

A vonal alakja ívelt, az ív indulási és érkezési pontja a felső zónahatáron van. Felül nyitott, alul kerek, zárt alakzat.

Ez a kötésmód igen gyakori, bár sokszor más kötésmódokkal keverten jelenik meg. Az így író emberről elmondhatjuk, hogy nyitott a világ dolgaira, befogadó az új információkra, szívesen közeledik embertársai felé. Képes kapcsolatokat teremteni, kiváló kommunikációs készséggel bír, exravertált, rugalmas, alkalmazkodó. A füzéres írásmódot előnyben részesítők érzelmi beállítottságúak, lágy, oldott, engedékeny emberek. Kedvesek, barátságosak, empatikusak, ám nyitottságuk, nagyfokú befogadási hajlamuk révén befolyásolhatók. Konfliktuskerülők és segítőkészek, tudnak adni és befogadni. Elképzelhető, hogy önállótlanok, céljaiktól eltéríthetők is lehetnek.

A szavak elején és végén megjelenő füzéreket a grafológia negatívan ítéli meg. Mindkettő arra utalhat, hogy a kedvességet, a szeretetet csak színlelik, mivel rájöttek arra, hogy barátságos, közvetlen viselkedéssel jobban el tudják érni céljukat.

Forrás

Grafoindex

Ezúttal egy kitüntetett jegyről szeretnénk néhány érdekességet csokorba gyűjteni. Az aláírás minden ember egyedi, megismételhetetlen lenyomata, emellett a legtöbbet leírt betűkapcsolat egész életünkön keresztül. Az aláírás nagyon sokat elárul készítőjéről, de fontos tudni, hogy igazi grafológus pusztán az aláírásból sohasem elemez. Mindig látnunk kell a duktor egyéb leírt betűit is, és ahhoz viszonyítva vizsgálódhatunk tovább.

Az aláírást számos szempontból elemezzük. Például megnézzük, a lapon horizontálisan és vertikálisan hogyan helyezkedik el. Annál a személynél, akinél például a sztenderdhez képest egészen bal oldalra mozdul el az aláírás, feltételezhetünk félelmeket, gátlásokat, sőt szorongást is. Ő valószínűleg visszafogottan cselekszik, a kapcsolatoktól visszavonul, összességében zárkózott személyiség lehet.

Ha a duktor a szövegtömbtől távol helyezi el aláírását, akkor feltételezhetjük, hogy független, önálló személy. Jó kontrollal bír, képes az önfegyelemre, és megkockáztathatjuk, hogy a leírt szöveg tartalmával nem feltétlenül ért egyet.

Speciális eset az aláírásban, amikor valaki a vezeték- és keresztneve között nem hagy szabad helyet, hanem egy alakzatban írja le. Sokan azt hiszik, ez deviancia, pedig korántsem: ekkor azt feltélezzük, hogy létrehozója nem tesz különbséget a munka és a magánélet között, tehát sokat és többnyire szívesen dolgozik. Lehet munkamániás, de utalhat arra is, hogy a munkája a hobbija.

A szövegtömbtől eltérő formájú aláírás esetén a személyiségben feszülő ellentétekkel, valamiféle kettősséggel találkozhatunk. Elképzelhető, hogy az illető nem akarja felfedni valós énjét, környezete felé egy másik (jobb vagy rosszabb) arcot mutat. Aláírásával kifejezheti vágyott énjét, azaz hogy milyen szeretne lenni a valóságban .

Aki az aláírását rendszerint aláhúzza, azt jelzi, hogy szeretné, ha rá figyelnének. Én-kiemelése, érvényesülési igénye jelenik meg így, de az is lehet, hogy én-megerősítésre van szüksége. Büszke, önnön jelentőségét túlértékelő személy aláírásában gyakori jel.

A bekarikázott névben a keret egyfajta védőhálót jelent, az így aláíró ember védelmet keres a külvilág elől.

Aki pontot tesz a neve után, az arra utal, hogy ő egy határozott, karakán, következetes és egyenes ember, akinek a jelmondata akár ez is lehet: Quod dixi dixi (Amit mondtam, megmondtam).

Forrás

Grafoindex

A lap, amit beír a duktor, szimbolikusan az a felület, amit élettérnek nevezünk. Hogy hogyan gazdálkodunk vele, azaz pl. hol kezdjük el az írást, meddig visszünk végig egy sort, illetve egész mondanivalónkat a papíron, azt mindenekelőtt térszimbolikailag tudjuk értelmezni.

A grafológia a teret (élettér, azaz papír) négy fő részre osztja. Bal, jobb, fent és lent. A bal kitüntetett ezek közül, hiszen a mi kultúrkörünkben az író személy itt lép be tudatosan a felületre, és ez a kezdőpont nagyon sokat elárul róla. A bal oldal szimbolikusan az ego, a múlt és az anya megfelelése. A jobb a jövő, a közösség és az apa; a lent az ösztönök és a tudattalan zónája, míg a fent tudatos és a szellemi dolgoké. Ez az alapvető felosztás Max Pulver, svájci grafológus nevéhez fűződik.

Minél inkább közelebb helyezi a duktor valamelyik zónához az írástömböt, annál inkább azonosul az adott szimbolikus oldallal, annál inkább afelé húz. Az ellenkező eset is igaz: azon oldaltól, amitől markánsan távolságot tart az író személy, attól a mindennapjaiban is igyekszik eltávolodni. Persze itt ritkán vannak egyértelmű esetek, többnyire úgy szoktuk meghatározni az írástömb elhelyezkedését, hogy balra lent vagy jobbra fent stb. Nézzünk meg egy példát. Akinek a beírt felületen a szöveg mondjuk jobbra fent helyezkedik el, arról térszimbolikai megközelítésben a következőket tudjuk elmondani: nyitott a külvilág, a közösség felé, jövőorientált és vonzzák a szellemi szférák. Azonban máris szeretnénk megjegyezni, hogy ez csupán egyetlen (bár markáns) kiindulási pont a szövegből kinyert több száz adat között, tehát nincs mindent eldöntő érvényessége. A térszimbolikától nem szabad többet várni, mint amit képes feltérképezni. Nem várhatjuk például, hogy pusztán a tér vizsgálata elárulja nekünk, hogy a duktor milyen mértékű vezetői ambíciókkal rendelkezik vagy épp azt, hogy milyen a monotóniatűrése. Inkább egyfajta koordináta-rendszert lássunk benne, mely kijelöli számunkra, hogy mely értéktartományok felé húzunk, vagy melyek azok, amiktől távolodni szeretnénk.

A betűket is meg tudjuk térszimbolikailag közelíteni. Pl. ha egy „a” vagy „o” betű oválján a nyitás rendre fent található, és ezt egyéb jelek is alátámasztják, akkor valószínűsíthetjük, hogy a duktor nyitott a szellemi javak befogadására.

Forrás

Grafoindex

A betűszimbolika kétségtelenül a grafológia egyik legérdekesebb területe, ugyanakkor a mindennapi elemzés elsősorban nem erre épül. Akik a betűszimbolikával behatóan foglalkoznak, azok valamennyi betűnek szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak. A hétköznapi gyakorlatban azonban csak néhány "kitüntetett" betűnk van, amelyek általánosan elfogadott tekintéllyel bírnak. Az "a" betű ezek közt szerepel.

Az „a” alapvetően a munka betűje. Pontosabban arról árulkodik, hogy a duktornak milyen a viszonya a munkához, amelyet végez. Az "a" egy énkép-betű, de nem a magunkhoz való viszonyunkról szól (ez az "o"), hanem inkább arról, hogyan teljesítünk, hogyan érezzük magunkat mindennapi munkánk közben. Aki szereti a munkáját, jól érzi magát a munkahelyén (és a bőrében), annak az "a" betűje normaírás szerinti, tehát az iskolás sztenderdhez áll közel.

Akivel szemben a munkája kisebb követelményt támaszt, mint amennyit elbírna vagy amennyire a képességei lehetőséget engednének, ott a betű szára kisebb, mint a kör alakú ovál rész. Aki viszonyt úgy éli meg a mindennapjait, hogy a munkája súlya miatt szinte összeroskad és tovább már nem terhelhető, annak a szár magasabbra nyúlik, mint az ovál.

A kényelmes, netán trehány ember "a" betűje - hasonlóan tulajdonosához - lustán, laposan, ellipszissé modulálódva terpeszkedik el a papíron. Akiknek piciny szögek találhatók az "a" betűjükben, ott valamiféle problémára kell gyanakodnunk. A szögesedést eleve negatívan ítéli meg a grafológia, ha azok olyan helyen jelentkeznek, ahol a norma szerint semmi keresnivalójuk (lásd pl. az ovál vagy egy hurok). Ha bármilyen oválban szöget fedezünk fel (pl. "g", "o", "d" stb.), az önértékelési problémákra, erős érzelmi feszültségekre utalhat. A szöges ovál az akaratos, kritikus, nagy önfegyelemmel rendelkező ember sajátja is lehet. Hogy melyik értelmezés a helytálló, az mindig a többi jellel együtt értelmezve fog kiderülni, hiszen a grafológia alaptétele ez: egy jel, nem jel.

Ha az ovál horpadt, deformálódott, akkor az valamiféle önértékelési problémát jelez – értelmezése a térszimbolikát alkalmazva lehetséges. Hogy mi is a sokat emlegetett térszimbolika, arról a következő írásunkban számolunk be.

Az "a" betűvel kapcsolatban érdekesség, hogy Dr. Agárdi Tamás, a grafológia egyik legnagyobb hazai szakértője új megközelítésbe helyezte a betű szimbolikáját. Szerinte nemcsak a "gy" betű lehet árulkodó a szexualitásról, hanem az "a" betű is. Idézve őt: "A nemegyszer oválként stilizált rombusz alakú figura egyetemes jelölése a női nemi szervnek, és a „vessző” elnevezés fallikus utalása elvezet bennünket ahhoz, hogy a kézírásban nem csak a „g” és „y” betűkben keressük a férfit, nőt, hanem az oválokban és a szárakban, egyenesekben. Az oválokban, amelyek öblösek, befogadók, és a szárak, egyenesek, amelyek a fallosz képzetét vetítik elénk. Ez utóbbiak esetében ismerős pl. a „b” középzónás ováljának falloszt imitáló megjelenítése, ami azt mutatja, hogy itt sincs szó szigorúan vett, szótárszerű megfeleltetésről, hanem sokkal inkább egy analitikusan orientált gondolkodás szimbólumkereső tevékenységéről." Agárdiék jelenleg egy nagyívű kutatást végeznek a szexualitás és a kézírás kapcsolatáról. Akit érdekel a vizsgálat, tanulmányozza az alábbi linket.

Meg szeretnénk említeni, hogy Magyarországon a betűszimbolika egyik tekintélyes értője Vékony Györgyi. Aki részletesebben érdeklődik e terület iránt, ajánljuk, hogy tanulmányozza a szerző publikációit.

Forrás

Grafoindex

Mi is a grafológia?
A grafológiát más néven íráspszichológiának nevezik. Humán jellegű tudomány, mely a kézírás elemzésének módszerét választotta a személyiség mélyebb megismerésére. A grafológiai elemzés képes feltárni a duktor főbb pszichés és fizikai állapotát, valamint képességeit és személyiségjellemzőit. (A grafológiában duktornak az író személyt nevezik.)

Érvényes tudomány-e a grafológia?

Abszolút mértékben. Vizsgálati eredményeit a pszichológia és a valóság, az emberi önismeret és a tapasztalatok rendre visszaigazolják. Hovatovább: bírósági, rendőrségi ügyekben is perdöntő értékűnek fogadják el adott esetben a grafológus vagy egy írásszakértő véleményét (a kettő nem ugyanaz!). A megbízható eredmény elérésében inkább az a fontos, hogy milyen elmélyültséggel rendelkező grafológus mond az írásokról analízist. Minthogy minden szakmában, itt is sokféle minőségben lehet elvégezni a munkát, úgyhogy érdemes „profikhoz” fordulni, ha komolyan érdeklődünk.

Hogyan dolgozik a grafológus?

Rengeteget mér. Mivel az írásminta nagyon sok metrikus elemet tartalmaz, a grafológus aprólékosan górcső alá veszi az írást, és hosszú órákon keresztül csak (az erre a célra kifejlesztett) grafológusi vonalzójával dolgozik. A kapott eredményeket táblázatban rögzíti, és számol. Vannak persze nem ennyire objektív és statikus jegyek is. Például amikor meg kell állapítani egy írás ritmusát, harmóniáját, sebességét vagy formanívóját, akkor szubjektív mezsgyére érkezünk, de ettől nem veszti el a grafológia a hitelét. 

Melyek a legfontosabb vizsgált területek?

Nagyon sokmindent lehet megállapítani az írásból. Sokkal több és érdekesebb dolgot, mint amennyit az olvasó gondolna. De a legfőbb területek a következők: mentális képességek, energizáltság, munkához való viszony, szociabilitás, emóciók, én-hez való viszony, szexualitás, családhoz fűződő viszony.

Forrás

Grafoindex