Az „l” az ismeretek, a tudás betûje, amely szellemiségünket, ismereteinket jelöli. Megmutatja, hogy van-e igényünk az ismeretek megszerzésére, és van-e élményünk a szellemi szféra területén. Jelzi ismereteink szélességét, mélységét, biztonságát. Pedagógus betûnek is nevezik, mert jelzéseket ad arról, hogy írója képes-e tudását másoknak átadni. Utal arra is, hogy a megszerzett tudást a személy hogyan tudja a hétköznapokban alkalmazni, kamatoztatni.
Az „ly” a szellemi harmónia betûje. A gy–hez hasonlóan az ly is társas kapcsolatra utaló kettős betû. Ez utóbbi azonban a partnerek szellemi kapcsolatát jelzi. Az „l” mindig az író személyt, az „y” a partnert szimbolizálja. A szülők kapcsolatának betűje, illetve a duktor animus-anima kapcsolata is.
Az „m” és az „n” a társasági kapcsolatok, a szociabilitás betûi. Abból, hogy írója árkádosan, vagy füzéresen írja, következtethetünk a közösség felé való nyitottságára, vagy az ettõl való elzárkózására. A három törzsvonal az én-te-õk viszony szimbóluma. A törzsvonalak egymástól való távolsága egyenesen arányos azzal a távolsággal, - vagy közelséggel -melyet partnerünk, illetve a közösség iránt érzünk.
Az „o” az „a” mellett a második Én-kép betûnk. A teljességet, a mások számára érzékelhetõ Én-t jelképezi. Az önértékelés betûje, melyben a jó közérzet is tükrözõdik. Harmónia-érzés esetén telt, pszichés sérülések elõfordulásakor viszont formátlan, törött, horpadt vagy szöges lehet.
A „p” a nõiesség betûje. Férfiaknál az ehhez való viszonyt, nõknél saját nemük elfogadását jelzi.
Az „r” a karrier, az egyensúly, a siker betûje. Megmutatja írójának karrier utáni vágyát, esetleg ennek hiányát.
Az „s” a szerzés betûje, mely az anyagi javak megszerzése terén kialakított szokásait árulja el író személynek.
Az „sz” a munkatársi kapcsolat betûje. Az író (s) munkatársához (z) fûzõdõ munkakapcsolatára enged következtetni. Megmutatja, hogy hatékonyan tudnak-e egymással dolgozni, vagy mindketten a saját útjukat járják. Utal arra is, hogy kapcsolatukban melyikük a domináns fél.
A „t” betû áthúzása a vezetést, a vezetettséget, a dominanciaigényt, az akaraterõt szimbolizálja.
A „z” a harmónia betûje. Megmutatja írójának harmónia utáni igényét, valamint azt, hogy képes-e ezt megteremteni önmaga és a külvilág között.
Továbbá tisztelettel ajánljuk Gonda Ágnes és Vékony Györgyi publikációit. Forrás: Internet
