A kötővonal elsősorban a személyiség környezethez való viszonyulásának minőségét, az ahhoz való közeledését és szociális viszonyainak jellemzőit mutatja be. A kötésformát vizsgáljuk a betűk között, bizonyos betűkön belül (például h, m, n), valamint azokon a helyeken, ahol a normaírástól eltérő alakot találunk. A grafológia négy alapvető kötésmódot különböztet meg: girlandos, árkádos, szöges és fonalas. Ezeken kívül létezik az ún. kettős ívelés és a sacre coure névvel illetett kötésmód is. A mai alkalommal a szöges kötéssel fogunk foglalkozni.
A szöges kötés
Szöges kötés esetén a vonal megtörik, képzése során az írómozgás lendülete megbicsaklik. A szögesen író ember energikus, erős akaratú, határozott. Elképzeléseihez makacsul ragaszkodik, nehéz meggyőzni. Elvárja, hogy környezete alkalmazkodjon hozzá. Nem futamodik meg a konfliktusoktól, sőt élvezi a harcot. Pozitívuma, hogy igen kitartó, feladatait megbízhatóan végzi el. Autonóm személyiség, aki maga alakítja életét. Szélsőséges esetben erőszakos, támadó, öntörvényű is lehet. A kompromisszumokat nem kedveli, és haragtartó is lehet. Társait nehezen engedi közel magához, nem barátkozó típus. Érzékeny, finom lelkű ember nem ír szöggel, ebben biztosak lehetünk, ráadásul minél hegyesebbek a szögek, annál erősebben jelentkeznek írójukban a negatív tulajdonságok. A túlzott szögesedés egoizmusra, könyörtelenségre, fanatizmusra, bizonyos esetekben brutalitásra is utalhat.
Itt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy "egy jel nem jel", tehát mielőtt diagnózist állítanánk fel valakiről, az írás egészét kell szemlélnünk, és megerősítő jeleket kell keresnünk állításaink mellé.
